Közösségi versmondás
És a M1 ma esti híradója is beszámolt az eseményről: http://www.mediaklikk.hu
(tavasz)
Megjöttél, kicsike? De meg ám.
Könnyes mosollyal, cirógatással.
Lassan kékre sül az ég,
a föld meg csak barnul, mint szokott.
Az ég kék, mint a szeme valakinek,
vizek világgá vándorolnak, mint a szerelem,
mellbimbó-barna alkonyatban
elbőgi magát egy bárány, egy csecsemő.
Barázdában barna magvak.
Boronálják isten barmocskái.
Búzát, békességet.
Fecskék szopránja - nyitni-nyitni.
Féllábas, kontrázó gólyák.
Nyakuk íve, mint a gordonkáé.
(nyár)
A sárga dombra
pufók csecsemővel
karján, kaptat
pufók madonna.
Keresztet vet
búzaföld,
orgonálnak
tengerek.
Tegnap lehullt egy véka arany,
ma hullik egy véka arany,
holnap lehull egy véka arany.
Fogjuk a mérlegserpenyőt,
sorbaállunk
szurokért.
(ősz)
A bőgő is borral brummog,
szelíd, ami heves volt,
szelíd, ami havas lesz,
szín születik, hal a fény.
A nap már esőben,
az eső esetlen.
Álmaimból virággá lépik
az őszirózsa.
Lám, elkészült minden,
s meg is halt minden egy kicsit,
köröm közül falunk kevés nyugalmat
a rövid időre,
amíg
a must s a csók kiforr.
(tél)
Kitalálta a halált,
széppé tette, hogy ne lássam,
s hogy ne sírjak, könnyeimet
gyönggyé fagyasztotta.
A fák büszkén viselik
angóra lombjaikat,
szelíd-karmú cinkelábak
alatt jég-xilofon csetten. -
Csontja ezüst jégből,
bőre tejút-hideg gyolcsból
(szagtalan-szigorú-szép liliom):
jön, jön a hópihe-szirmú,
szememet lefogja.
Megjöttél, kicsike? De meg ám.
SZILÁGYI DOMOKOS
NÉGY SZONETT
(In memoriam Antonii Vivaldi)
(tavasz)
Megjöttél, kicsike? De meg ám.
Könnyes mosollyal, cirógatással.
Lassan kékre sül az ég,
a föld meg csak barnul, mint szokott.
Az ég kék, mint a szeme valakinek,
vizek világgá vándorolnak, mint a szerelem,
mellbimbó-barna alkonyatban
elbőgi magát egy bárány, egy csecsemő.
Barázdában barna magvak.
Boronálják isten barmocskái.
Búzát, békességet.
Fecskék szopránja - nyitni-nyitni.
Féllábas, kontrázó gólyák.
Nyakuk íve, mint a gordonkáé.
(nyár)
A sárga dombra
pufók csecsemővel
karján, kaptat
pufók madonna.
Keresztet vet
búzaföld,
orgonálnak
tengerek.
Tegnap lehullt egy véka arany,
ma hullik egy véka arany,
holnap lehull egy véka arany.
Fogjuk a mérlegserpenyőt,
sorbaállunk
szurokért.
(ősz)
A bőgő is borral brummog,
szelíd, ami heves volt,
szelíd, ami havas lesz,
szín születik, hal a fény.
A nap már esőben,
az eső esetlen.
Álmaimból virággá lépik
az őszirózsa.
Lám, elkészült minden,
s meg is halt minden egy kicsit,
köröm közül falunk kevés nyugalmat
a rövid időre,
amíg
a must s a csók kiforr.
(tél)
Kitalálta a halált,
széppé tette, hogy ne lássam,
s hogy ne sírjak, könnyeimet
gyönggyé fagyasztotta.
A fák büszkén viselik
angóra lombjaikat,
szelíd-karmú cinkelábak
alatt jég-xilofon csetten. -
Csontja ezüst jégből,
bőre tejút-hideg gyolcsból
(szagtalan-szigorú-szép liliom):
jön, jön a hópihe-szirmú,
szememet lefogja.
Megjöttél, kicsike? De meg ám.
