A konferencia utolsó napján Csernovic/Czernowitz-ba kirándultunk. Régi vágyam teljesült, hogy meglátogassam a monarchia legkeletibb bástyáját, a tragikus sorsú gyönyörű várost.
Bukovina hajnali fényben
Látom, hogy elsuhan felettem egy madár :)
A szervezők még arra is figyeltek, hogy a hat órás út felénél beiktassanak egy süteményes kávészünetet
Reggeli
Az emeleten a második ablaknál ültem :)
Ami nagyon feltűnik: minden épületnek bádogteteje van
Ukrajna kapui előtt
Másfél óra várakozás után a dékán visszakapja az útleveleket
Indulhatunk!
Első benyomás az ukrán oldalon
Második benyomás (a 90-es évek román-magyar határa jutott eszembe erről)
Mindenki nagyon figyel
Úton, útfélen
A szent és a profán
Újgazdag paloták fémtetővel
És ez már Csernovic/Czernowitz/Чернівці
Az egyetem kapuja
Lélegzetelállító az egyetem épülete
Hatalmas
Szép
Hívogató
Quo vadis?
És belül is ilyen:
Részletek
A tanácsterem mennyezete
Itt tartjuk a konferencia záró beszélgetését, kiértékelését
A csernovici germanisztika szak tanszékvezetőjének köszöntője
Az épület mögött hatalmas kert
Így néz ki a tanári étkező
Délutáni napfényben
Mondjon valaki még egy olyan egyetemet, ahová fényképezkedni járnak az ifjú házasok :)
itt is...
...egy utolsó igazítás
:)
Még egy mosoly
És akkor irány a város!
Ilyenek a buszok
Meg ilyenek
És ilyenek
Na meg ilyenek
Világok találkozása
Merre megyünk?
Nicsak
Mi ez a...Sorbonne?
Éjjeli bár :))
Minden itt élő etnikumnak (kultúr)háza van. Ez a zsidő ház
Ez a német ház
Ez itt a színház
Az épület pontos mása a németországi Fürth-ben áll.
Uralja a teret
Rengeteg érdekesség hangzik el
Kicsit fura érzés: egy orosz turistacsoportot ez a két kiskatona kísér
Egy apa nászajándéka iker lányai részére (kicsit a Szentegyháza utcai sarokházakra emlékeztet).
Allegória: Bukovina felvétele az Osztrák-Magyar Monarchia közösségébe
Ez a "szobor" érdekes legendát idéz fel, melynek végkicsengése: Csernovic a város, ahol rózsával seprik az utcát
Ein Stock, ein Hut, ein Regenschirm
Felfedezőút
Maestro
Polifónia
Soon
A rózsaszín kupola
Tanácskozás
Tovább
A Celan-kultúrközpont
Most nem az emberek vannak rácsok mögött
Málló falak
A kapu mögött
Megérkeztünk!
A tábla jelzi: itt született Paul (Antschel) Celan
A sok omló vakolatú ház között az egyetlen renovált
És akkor kiderül...
Hogy egy adminisztrációs tévedés folytán a szomszéd házat tüntették ki "szülőház" címmel, miközben Celan itt született:
Bemegyünk az udvarra, senki se kérdi, mit keresünk
Ez az
A tapétát talán soha nem cserélték ki
Vissza a központ felé... s megpillantunk egy, a román időből itt felejtett feliratot
A zsidó hagyaték
A török nyom
A jelen hepehupája
Rose Ausländer a zsidó szegénynegyedben született
Ebben a házban
Kutyaszieszta
Egy intenzív nap után a
Gopachok vendéglőben vacsorázunk - s egyik ámulatból esünk a másikba. Új ízek, meglepő ízkombinációk, ínyencségek szuperlatívuszban. S életemben először (de biztosan nem utoljára) itt ittam tormapálinkát. Amilyen furán hangzik, olyan finom.
Leveles tésztában sült pisztráng gombamártással. Előtte volt még három fogás. :) A pohárban kompótlé, ezt szolgálják fel minden étkezésnél.
Csernovic hangulata: a gyönyör málladozása. Ilyen érzésekkel távoztam ebből az ellentmondásokkal teli színes városból. S remélem, visszatérek.
