Orsi, Réka és Levente fotói: április 2010

2010. április 26., hétfő

Képek Könczytől

Ezek a képek tavaly készültek Torockón:

Kőbe zárva

Ritmus

Egyenruhában

Meghitt pillanat

Újra a csúcson

Hmmmm?

...

Pihenés

Falu a mélyben

2010. április 25., vasárnap

Levente levele

Levente hosszú levelet írt, idemásolom. (A túl személyes részek természetesen megcenzúrázva.) :-)

3. nap, április 24.

Reggel 5-kor ébredtem köhögve, krákogva és hang nélkül. Gondolom a hideg kólától meg a légkonditól van, no de nem kell megijedni, nem lesz gond, csak a hangom lesz érdekes, Évával kellene most jelbeszéddel kommunikálnom. :-)

Az expón ma volt az első fellépésünk. Igazából próbanapunk volt, azaz a többi zenekarral felváltva előadásokat tartottunk. Meglepően jó a fogadtatás a szervezők részéről, mindenki gratulált, táncolt, láttam élvezik. A tömeget, mint a juhokat a karámban, úgy kellett irányítani, verekedés meg dulakodás volt, hogy bejussanak bárhova – hozzánk is. Ma már ezer ember nézett meg minket játszani, csekély 3 óra alatt (egyszerre 150 ember fér el a nézőtéren s 20 percig maradhatnak, utána kirakják őket és próbálnak beengedni újabb csoportot. Na itt van a verekedés, lökdösődés).

TÖMEG mindenhol, mint amikor valamit ingyen adnak, pedig egy napos belépő 20 euró, egy három napos 60 euró. Az Intercontinetal szállodai boy belépőt kért borravaló helyett, mert segített nekünk a taxihívásban és negyed órát beszélgettem vele.

Újból vásárolni mentünk: mivel még nincsenek hűtőszekrények, naponta kell friss kaját venni. Taxival mentünk, a Carrefour „csak ehelyt” volt, azaz tíz kilométerre. :-) Kígyókat, ezerféle kaját, szárított vadakat, halakat s még mi mindent láttam.

A Shavale elindította a porcus culturalis projektet. Semmi más nem kell nekik csak disznóhús, ebben bíznak a legjobban. A csirkétől megundorodtak, a többitől félnek. Szerencsére nagyon olcsó a csontos disznóbélszín. Már látom, hogy ez lesz a napi menü a szomszéd szobákban.

Megvolt az első ebédem a KFC és Burger King után egy igazi kínai vendéglőben – totális fiasco. Szecsuáni csirke csípős paprikával (a csirke vagdalva, tele csonttal, gyakorlatilag egy combot feldarabolnak csontostól, mindenestől). A hangulata vulkánszerű, mintha lávát ettem volna. Persze próbáltam a kemény fiú szerepet játszani, pedig a paprika miatt fulladoztam, égett mindenem, drukkoltam, hogy nehogy elsírjam magam a csípősségtől. :-) Olyan, mintha egy egész üveg Erős Pistát öntöttek volna rá.

Este 10-kor értem haza, s a vadonatúj apartmanomban teljes áramszünet volt (zárlat miatt, erre rögtön rájöttem). A recepciós csaj 5 percen belül kiküldött két kínaiul kiválóan kommunikáló szerelőt (az egyik kísértetiesen hasonlított egyik volt osztálytársamra az első osztályból, Lacikára), de ezek csak megállapították, hogy a konnektoroknál van a baj van, fényt már kaptam. Szóltak a recepciós csajnak kínaiul, hogy mondja ezt el nekem s hogy egy óra múlva, azaz 23 órakor jön a villanyszerelő. Egyúttal a fürdőszobai hideg víz problémáját, a kagyló fölötti üveglapot s egyéb apró problémát is megoldottak, ha már itt voltak...

Ígéretük szerint pontban 23 órakor meg is jött Lacika meg a villanyszerelő mester. Ha tudnák, hogy nekem is van erre diplomám, haha... Szétszedtek három konnektort, kihúztak egy kábelt a falból, aztán megoldódott a zárlat. Egy adott pillanatban a mester pánikszerűen nagyot ordított, hogy rossz kábelt húz ki Lacika a falból, ekkor már láttam lelki szemeimmel, hogy hamarosan már egy falbontó csapat érkezik s újrahuzalozzák a lakást, még ma éjjel...Hehehe. Erre nem került sor, úgy néz ki mégsem volt indokolt a mester pánikolása.

Monel finom csorbát készített, átmentem éjfélkor, amikor elmentek a szerelők, hogy megkóstoljam, hiszen többször is hívtak telefonon. Sütik a húst, Napu-féle húst, kilószámra.

Gyógyszertárba mentem, éjjel 1-kor, nonstop programos és 50 méterre van tőlünk. Nagyon kedvesek voltak (tudtunk értekezni!), még ajándékot is kaptam, kínai orrdugaszolót. :-). Vásároltam dobozolt életvizet :-), torok-kéményseprőt, meg köhögés-segítőt. A legvégén szóltak, hogy most már menjek lefeküdni...

Viorel lázas, de reggel elviszem a patikába, ahol kedvesen megígérték, hogy kivizsgálják, megmérik a vérnyomását, lázát. Kaptam mindenféle sürgősségi estere egy kártyát egy telefonszámmal, amin bármikor hívhatom őket. Remélem nem lesz szükség rá.

Ma jöttem rá (apropó fényképezőgép-vásárlási láz), hogy itt az üzletben nem kapok sehol hazai áraknál olcsóbb elektronikai termékeket. Hihetetlen, de ezek mindent exportra visznek, s itt meg ugyanolyan ára van, mint otthon, persze kivéve a klón-termékeknek, a bicikliknek és a robogóknak.

2010. április 24., szombat

Shanghai-i Góliátok

Madártávlatból

Építészeti remekművek: 632 méteres csavarintás és a "sörnyitó"

Spirál

A világ leghosszabb tengeren átívelő hídja a Donghai-híd

Nagy és szürke

2010. április 23., péntek

Levente Shanghai-ban: első benyomások

A vulkáni hamu ellenére felszállt a gép Amszterdamban, fedélzetén 600 utassal. 12 óra fellegjárás után a Shanghai-i reptéren az első meglepetés: alig beszél valaki idegen nyelvet. A szálloda recepcióján másfél óra testbeszéd előzte meg a szobafoglalást. Hiába tud az ember angolul, németül vagy franciául, itt egyikkel sem lehet boldogulni. A csúcs: a rendszergazda, aki a szobába bekötötte az internetet (83 USD egy hónapra a tarifa! - gondolom így próbálják megfékezni Kínában az internethasználók létszámának növekedését), nem tud egy hangot sem angolul. Az internet erősen korlátozva van: nagyon sok külföldi újság honlapját nem lehet megnyitni, se a YouToube, se a Facebook, sőt semmiféle blog nem elérhető. Ez sem...
A világkiállítás területén mindenhol biztonsági emberek. A Nagy Testvér mindent figyel.

.