AMIÉRT SZERETEM:
- hogy körös-körül erdő
- hogy a bentlakás is az erdővel határos
- hogy reggel ide lépek ki
- hogy ezt látom a szobám ablakából (tavaly a fák gyökerére, most a koronájukra látok)
- hogy a nyuszik nem félnek
- hogy madarak ébresztenek
- hogy ilyen egy iskolához vezető út
- hogy nagyon gyerekbarát
S ami a lényeg ezekben a napokban, amiért tulajdonképpen itt vagyok:
- a tudásszomj mellett, ha az ember megéhezik... irány a menza!
...ahol nemcsak finomakat ehetek...
...hanem a választék is nagy
S ha süt a nap, akár ide is kiülhetek dolgozni egy süti és egy kávé mellett
...vagy csak elnyúlni a füvön egy jó könyvvel a kezemben
ÉS MOST JÖN, AMIT NEM SZERETEK:
- a Gießenre jellemző időjárást (az elmúlt négy napból hármat kabáttal és esernyővel töltöttem - 12 fok volt)
- Már hat éve járok Gießenbe: folyamatosan le van zárva egy-egy út. Az az érzésem, hogy az építkezések itt jóval lassúbb tempóban haladnak, mint nálunk - igaz, alaposan megcsinálják. :)
- főképp este nem kellemes végigbaktatni azt a párszáz métert a buszmegállótól (csak 18 óráig visz a busz a bentlakásig)
...s bár a busz német pontossággal érkezik, elég foghíjas a menetrend (szombat délutántól vasárnap estig csak gyalog megközelíthető az egyetem - ami a város másik szélén van, az erdő másik oldalán :))
... s hogy nagyon magam vagyok -- ami egy bizonyos szintig jó: rendbe szedni a gondolatokat, elmélyülni, befelé figyelni. De ugyanakkor hiányzik a virtuális téren túli kommunikáció, az igazi emberi kapcsolatok.