Hangzó Csoda hatodszorra

Idén is volt Hangzó Csoda - a kolozsvári Ünnepi Könyvhét méltó záróakkordja

 Ezúttal Szilágyi Domokos versei csendültek fel a várfal tövében

 Gyerekek a színpadon

 1-2-3-rock and roll!

 Molnár Levente "Kecske" interjú közben

 Attila, az ötletgazda

 Kütyük világában

Közösségi versmondás 

És a M1 ma esti híradója is beszámolt az eseményről:  http://www.mediaklikk.hu

SZILÁGYI DOMOKOS

NÉGY SZONETT

(In memoriam Antonii Vivaldi)

(tavasz)

Megjöttél, kicsike? De meg ám.
Könnyes mosollyal, cirógatással.
Lassan kékre sül az ég,
a föld meg csak barnul, mint szokott.

Az ég kék, mint a szeme valakinek,
vizek világgá vándorolnak, mint a szerelem,
mellbimbó-barna alkonyatban
elbőgi magát egy bárány, egy csecsemő.

Barázdában barna magvak.
Boronálják isten barmocskái.
Búzát, békességet.

Fecskék szopránja - nyitni-nyitni.
Féllábas, kontrázó gólyák.
Nyakuk íve, mint a gordonkáé.


(nyár)

A sárga dombra
pufók csecsemővel
karján, kaptat
pufók madonna.

Keresztet vet
búzaföld,
orgonálnak
tengerek.

Tegnap lehullt egy véka arany,
ma hullik egy véka arany,
holnap lehull egy véka arany.

Fogjuk a mérlegserpenyőt,
sorbaállunk
szurokért.


(ősz)

A bőgő is borral brummog,
szelíd, ami heves volt,
szelíd, ami havas lesz,
szín születik, hal a fény.

A nap már esőben,
az eső esetlen.
Álmaimból virággá lépik
az őszirózsa.

Lám, elkészült minden,
s meg is halt minden egy kicsit,
köröm közül falunk kevés nyugalmat

a rövid időre,
amíg
a must s a csók kiforr.


(tél)

Kitalálta a halált,
széppé tette, hogy ne lássam,
s hogy ne sírjak, könnyeimet
gyönggyé fagyasztotta.

A fák büszkén viselik
angóra lombjaikat,
szelíd-karmú cinkelábak
alatt jég-xilofon csetten. -

Csontja ezüst jégből,
bőre tejút-hideg gyolcsból
(szagtalan-szigorú-szép liliom):

jön, jön a hópihe-szirmú,
szememet lefogja.
Megjöttél, kicsike? De meg ám.