Orsi Nagymama-Dédmama és Üknagyszülei sírjánál
"Csodagyermek!"-mondaná Nagymama...
Valamiért ez a vers jutott eszembe - Nagytata írta valamikor nagyon régen, amikor még Nagymama fiatalasszony, Mamu meg kislány volt:Örökkévalóság
Pszt! Az örökkévalóság lelke jár itt:
kislányunk az ablak alatt
csendben játszik.
Feleségem az ablakból
meghatottan
nézi-nézi,
s a szívem egy nagyot dobban.
– Valamikor te is olyan
voltál, mint ő,
mikor az ég feletted volt
mesehintő ...
s valamikor ő is olyan
lesz, mint most te,
így tekint le.
S bár az örökkévalóság
meg nem áll itt:
a lányka az ablak alatt
mindig játszik.
S mindig lesz,
ki meghatottan
nézi - nézi,
s lesz ki versem,
messzi versem
felidézi.
Egy régi kép: 1940, június 30.
A Sánta-dédszülők sírjánál
A Szász-dédszülők sírjánál
Jancsi tata és Jolánka mama keze munkája köszönt vissza a krizantémokban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése