...akinek zengő nevetését ma is hallom.
Dédszüleink összesimuló kőalakja a temetőben, amit olyan jó megérinteni.
A mesebeli üveglámpa színes fénycsóvái a falon, ahogy gyermeki fantáziánk szárnyalását ösztönözte. Emlékezetes a nagy szilvásgombóc-bajnokság, amikor Ferkóval egy hatalmas tál gombócot tüntettek el percek alatt, mi gyerekek meg izgatottan viháncoltunk az asztal körül.
Az általa készített tűzpiros medál volt az első ékszerem: Mamu ékszerei között bukkantam rá háromévesen, s azonnal megbabonázott. Azzal mentem oviba, s le sem akartam venni a nyakamról, bár nagyon súlyosan húzta a nyakam. Ma is megvan, a súlyát máshol érzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése