Bepillantás a menekültek világába

Két, egymástól fénytávolságnyira levő világba nyerhettem betekintést az elmúlt két estén. A tegnap a Münchenben élő Thunderbird-véndiákok havi rendszerességgel megtartott közös vacsorájára vittek el házigazdáim...

 

...ma pedig egy csoport fiatal menekülttel találkoztunk a Nepomuki Szent János-templom mögötti kis olasz vendéglőben

Tina rengeteg szociális programban vesz aktívan részt. Több csoport tagja, akik egyebek között Németországba érkező fiatalkorú menekülteknek segítenek: közreműködnek egy bevándorlókkal foglalkozó iskolával, s tanszerekkel látják el a fiatalokat, segítenek nekik megszerezni a Hauptschulabschluss-t, ami a minimális iskolai végzettség ahhoz, hogy majd később munkát vállalhassanak Németországban. Évente egyszer (tanévzáráskor) vacsorára hívják meg a végzősöket.

Etiópiából menekült ez a lány. Mellette Goran, az egyik szociálpedagógus, aki saját bőrén tapasztalta meg a bevándorló lét nehézségeit. Most ő segít.

Három afgán fiú, egy pedig Nigériából érkezett

Tragikus élettörténet, ami most talán kicsit jóra fog fordulni: Mike, aki az igbo-törzs tagja, úgy jött el egy nigériai falucskából, ahol folyamatos rettegésben éltek a katonai megtorlások miatt, hogy három napig többtucatmagával kamionban zötykölődött, majd hajóra szállt, s először Görögországba, majd onnan Németországba érkezett. 3 éve van itt, s azóta semmit nem tud a családtagjairól (akik archaikus környezetben élnek)

Nyelvész énem kíváncsi, tanultam hát valamit: UTUTU OMA! (Jó napot!)

Szomáliai tinédzser, német "pótmamájával"

MAHAT SANID (Köszönöm)

Ő Afganisztánból menekült:

...s művészi szinten űzi a hennafestést. S mivel a kézre rajzolt hennamotívum bőséget és szerencsét hoz, az asztalnál ülő összes hölgyet gyönyörű mintákkal ajándékozta meg:

Tina is kapott egy karperecet :)

Rajtam a sor:

...és az eredmény:

Csoportkép

Elgondolkodtató találkozás volt ez a mai. S a felismerés: hogy mennyire védett burokban élünk mi, európaiak. Mennyire nincs fogalmunk arról, milyen lehet az a kétségbeesés, ami a szülőnek azt parancsolja, hogy tinédzser gyermekét teherautóba, csónakba gyömöszölje -- azzal a reménnyel, hogy neki talán valahol jobb lesz - s azzal a tudattal, hogy talán soha nem látják újra egymást.