Az Eiffel Torony és az impresszionisták

Reggel indulunk az Eiffel Tornyot belülről is megnézni. Inspiráltak voltunk, hogy még Kolozsváron megvettük online a jegyeket, különben, elnézve a hatalmas sort, valamikor délután jutottunk volna be...

Impozáns vasszerkezet - s azokra a heves vitákra gondolunk, amelyek a torony felépítését övezték, míg végül az 1889-es Világkiállításra megépített óriás "vasjátékszer" mára Párizs egyik leglátogatottabb látványosságává vált

A második emeletről felnézve:

 Védő rácsok, s háttérben a Montparnasse

 Lélegzetelállító a látvány

 Alattunk a sor egyik hurka (a bejárat a másik oldalon van)

 A Champs-de-Mars, ahol a szombati ünnepségen olyan sokan voltak

 Háttérben a Sacré-Coeur

Nem bírunk betelni a látvánnyal

 A Trocadéro

Kicsi bubám

Túl a rácson

A liftre várva, avagy: Modigliani reloaded

Lépten-nyomon felszólítás: vigyázat, zsebtolvaj! (Saját bőrünkön is megtapasztaltuk, hogy ez nem vicc: Egyik metróbejáratnál Orsi és én már átmentünk az automata kapun, amikor Levente kiáltására rezzentünk össze: Éppen egy sötét alak kezét kapta rajta a nadrágzsebében. Döbbent csend, majd az illető elviharzott - szerencsére nem sikerült neki az aktus)

Trió a magasban :)

Női akt-odú, avagy... ideje megnézni az impresszionistákat :)

 A Musée d'Orsay a legjobb hely erre

Nemcsak attól fantasztikus, hogy itt lüktet a Fin de Siécle hangulata (Renoir, Gauguin, Monet és Manet, Van Gogh, Degas, stb., stb. művei sorakoznak több tucat teremben) - az épület maga egy műalkotás: ez is a Világkiállításra készült (állomás épületeként), lebontásra ítélték, majd valakinek az a ragyogó ötlete támadt, hogy a pályaudvart alakítsák át múzeummá...

 L'horloge

A kiállítótermekben nem szabad fényképezni, de... :) Courbet előtt: L'Atelier du peintre

Imádom azokat a műalkotásokat, amelyek hátterében különös sztorik húzódnak: ez a festmény nem is attól érdekes számomra, hogy a korabeli hírességeket (többek közt Kossuth Lajost is) allegorikus formában felsorakoztatja, hanem az, amit maga a heves temperamentumú festő utólag csinált művével: egy kemény vita után egyszerűen kitörölte költő barátját a sorból (s most végre volt alkalmam közelről megnézni, hogy látszik-e az átfestett hely - s igen, jól kivehető) :)

Ebédidő...

 Aki elfáradt a nézelődésben, itt feltöltődhet egy kávéval

  A záróra a múzeum teraszán ért

Szemben a Louvre

Deirdre-hoz vagyunk hivatalosak francia kacsavacsorára. Útközben: a Montmartre-i Theatre Elysée előtt kígyózó sor:

Kilátás Deirdre nappalijából

 Fantasztikus vacsora fantasztikus házigazdával - s megismertük Claire-t is

A mai nap aranyköpése - s hozzá a sztori:

A Musée d'Orsay-ben lelkesen magyarázom Orsinak, hogy Renoir képeit a finom, lágy vonalakról s pasztell színeiről ismeri meg, az életöröm árad belőlük, harmonikus szín- és vonalvezetés.... Cézanne erős kontűröket használ, s gyakran fest csendéletet, Degas képeit arról, hogy átlag emberek életének egy-egy pillanatát, a másodperc töredékében elkapott mozdulatot örökíti meg (s nem mellékesen szereti  a balerinákat), Toulouse-Lautrec plakátszerű festményeit már amúgy is ismeri... stb, stb.... Jó pár perc (óra) előadás s több terem után, amit türelmesen végighallgatott, egyszer csak megszólal Orsi: "Anya, tudod, hogy én honnan ismerem fel, hogy ki festette a képet?" Én: "??" Mire Orsi: "Hát elolvasom a kép alatt a festő nevét." :))

...Mondanom sem kell, percekig könnyekkel nevettünk...