Indulnak a nyolcadikosok az iskolából a templomba
Beszédét ő maga írta:
Ballagtok.
Nem is olyan régen ez még olyan messzinek tűnt. Négy évvel
ezelőtt, amikor ötödikesek lettetek, mindannyiotok számára
meglepetés és talán egy kicsit ijesztő is volt, hogy ilyen sokan
kerültök egy osztályba. Annyiféle gyerek, különféle
egyéniségek – és talán érthető volt a kérdés, mi lesz ezzel
a nagy társasággal. Négy év alatt összekovácsolódtatok, egy
csapattá váltatok, amelyben mindenkinek megvan a helye, a szerepe.
Mi, hetedikesek felnéztünk rátok, néha csodáltunk, néha
utánozni próbáltunk titeket, néha pedig bosszankodtunk miattatok.
Mindent összevetve kicsit olyanok voltatok nekünk, mintha a
testvéreink lettetek volna. Köszönjük nektek ezeket. A
pátyolgatást, amikor elbizonytalanodtunk, a biztató tekinteteket... és ha jobban belegondolok, még az is hiányozni fog, amikor ránk
szóltatok. Hiányozni fognak az együtt töltött vallástáborok, a
közös osztálykirándulások, az általatok megszervezett,
feledhetetlen csibebál és az utolsó vallástábor, hiszen most
rázódtunk igazán össze. Reméljük, a most kialakult barátságok
megmaradnak.
Nem
adhatunk tanácsot, hiszen kisebbek és tapasztalatlanok vagyunk.
Csak jókívánságainkat tudjuk tiszta szívből útravalónak adni:
Sok szerencsét az előttetek álló vizsgákhoz, legyetek mindig
boldogok, mosolyogjatok, nevessetek sokat, és maradjatok mindig
olyanok, hogy mi büszkén mondhassuk: Igen, őt ismerem!
A nyolcadikosok részéről Kassai Zsuzsi beszél
Jókedvűen jönnek kifelé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése