Mint minden évben, az idén is 2 hetet töltök Gießenben a mi egyetemünk és a Justus Liebig Egyetem partnerségi projektjének keretén belül.
Első átszállás: a frankfurti reptér
Most is erdőben lakom: az egyetem összes bentlakása és vendégháza a város szélén, erdős környezetben van. Ha 2 évvel ezelőtt Kukutyinban laktam, most elmondhatom, hogy Kukutyin mellékutcájának utolsó zsákutcájában lakom, ahol csak a madár, no meg az egyetemisták járnak. :) Mivel a busz csak óránként kétszer jár ide ki (s vasárnap 13 óra után egyszer sem), elég sokat gyalogolok. A következő buszmegálló 10 percnyire van, de van úgy is, hogy egészen a központig gyalogolok (néha jót tesz a hosszú séta), majd innen ätülök a másik buszra, ami az egyetemhez visz. Persze, fura látvány vagyok, hiszen itt ritkán látni gyalogost. A legtöbben autóval vagy biciklivel járnak.
Az ágyamból a fákat látom, a fehér nyírfa törzse még éjszaka is világít:
Ha óvatosan nyitom ki az ablakot, a nyuszi sem szalad el - vagy csak a közeli focipályáig:
...ahol amúgy minden nemzet fia tölti estéit (itt most épp baseball-al)
Amikor gyalog megyek be a központba, átmegyek a Frankfurtba vezető autópálya fölötti hídon....
...majd végig árnyas sétányon haladok (ha szép idő van, ki akar busszal menni? ...valószínűleg csak én, hiszen alig találkozom valakivel az úton).
Mivel Gießent a második világháborúban földig bombázták (fontos ipari központ volt), a város épületei eléggé lehangoló látványt nyújtanak: csupa szürke betontömb – az ötvenes évek szögletes építkezési stílusa, minimalista funkcionalizmusa köszön vissza mindenütt. Pár szimbolikus épületet megpróbáltak ugyan rekonstruálni - pl. a színház épületét a Berliner Platz-on (itt szállok át, amikor busszal megyek az egyetemre), az épületek zöme azonban négyszögletű és szürke.
Johanneskirche
A felüljárót mindenki csak “Elefantenklo”-nak becézi (Elefánt-WC)
Az egyetemi könyvtár épületéhez vezető ösvény
És a bejárat:
Az épület labirintusában van gyereksarok is:
Vicces tiltótábla: “Itt csak a fejek füstölögnek!”
Nyári szesszió
Az egyetemisták részére fenntartott parkoló
Az egyetem mellett iskola. Hol vagyunk mi az ilyenszerű suliudvaroktól...!
Ha gyalog megyek az egyetemtől a városba, elhaladok a régi temető előtt. Ezt a 16. században létesítették, a hatvanas években lezárták, így muzeális jellege lett. A temető egy hatalmas park, gyéren elszórt sírokkal az évszázados fák alatt. Mókusok és rigók birodalma, igazi csend. Bölcs csend. Derűs csend.
Ide vannak temetve a város nagyjai, sok-sok tudós (Gießen büszke az egyeteme diákjaira és tanáraira, akik itt tanultak és tanítottak). Többek között Röntgen is itt nyugszik:
A temető őrei:
Amikor 5 évvel ezelőtt (első ittlétemkor) megkérdeztem a dékánt, mi Gießen nevezetessége, mit érdemes megnézni, meglepetésemre (bevallom, kissé meg is rökönyödtem) azt mondta: a bevásárlóutcát. Azóta kiderült, Gießen valóban nem tud felmutatni sem régi impozáns épületeket, sem híres múzeumokat vagy képtárakat... bevásárlóutcája viszont valóban egyedi: hosszú kilométereken át üzlet üzlet hátán. Ide járnak bevásárolni a környező városok lakói is.
Vasárnap minden kihalt:
Csak az örök csevegőket látni :)
Nem messze van a virágpiac
...és a fűszerpiac: levendula- és bazsalikomillat lengi be az egész teret.
Az egyik új épületen harangcsoport
Multikulti-kutyatábla
Hazafelé alkonyban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése