Orsi-mese

Múlt héten volt a magyar olimpiász megyei szakasza. Orsi eredménye 9,25, dicséretet kapott. Weöres Sándor két gyermekverse közül kellett kiválasztani egyet, majd azt mesévé átírni. Orsi erről írt:

Weöres Sándor
MESE

Egy
hegy
megy.

Szembejön a másik hegy.

Ordítanak ordasok:
Össze ne morzsoljatok!

Én is hegy,
te is hegy,
nekünk ugyan egyremegy.

És Orsi meséje:

„Én is hegy, te is hegy”

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hegy. Ez a hegy nagyon szeretett volna útra kelni. Egész nap csak forgolódott, hátha sikerül, és elmehet. Amint forgolódott, meglátott egy kismadarat. Elkezdett neki kiabálni:

- Kismadár! Gyere ide, szállj rám!

A kismadár rászállt a hegyre. Ekkor érezte a hegy, hogy fel tudná emelni a „lábát”. Meg is próbálta, és sikerült: előre tudott lépni. Miután előrelépett, azt mondta:

- Drága kismadár, köszönöm!

- Csip-csirip! – csiripelte a kismadár, és továbbrepült.

A hegy boldog volt. Szaladt, ugrált, még bukfencet is hányt. Amikor elfáradt, lassabban ment. Ment-mendegélt, s egyszer csak szembetalálkozott egy másik heggyel, akit Bendegúznak hívtak.

- Elnézést! Ha szabad megkérdeznem, maga hogy került ide? – érdeklődött Bendegúz.

- És maga? – kérdezte a mi jól ismert hegyünk, Makka.

- Én egyszer csak leestem, majd feltápászkodtam, és útnak indultam... – mesélte Bendegúz.

- Igen? Az én történetem sokkal érdekesebb! – bölcsködött Makka.

- Hát akkor mondd el! – kérte Bendegúz, és kívánsága teljesült is. Makka mesélt...

Mikor Makka befejezte a történetet, valami furcsát hallott. Valaki kiabált:

- „Össze ne törjetek!”

Makka az ordítás után megvonta a vállát, és a két hegy továbbindult. Így lett az „Én is hegy, te is hegy”című mese.