A legszebb ajándék: Nagytata köszöntője

Szülinapi köszöntő Rékának


Szülinapot ünnepelni
nagy családban gyakran lehet:
ma Rékához gyűlünk fel mi

-ELÉRTE A HARMINCHETET!

Számban is szép életáldás,
hát mind, ami vele jár még:
miért is most mindünk hálás,
mert megad sors, s elér szándék.
Karácsonyos gyermekkorról
iskolásdi ifjúságra,
Keresztúrról , Segesvárról
egyetemes Kolozsvárra…
Szülők- nagyszülők hű gondja
ölel, kísér mindenütt
s révbe jut az érett kor, ha
napunk új családra süt.
Leventével várni Orsit,
s Orsival telt életet…
S bár az életiram gyorsít,
véget versemnek nem vet,
mert szülinappal szimultán,
sőt előtte s még utána
jött, s nem epizód csupán,
s persze nemcsak melodráma,
hanem hősi küzdelem:
(ritmust váltva) tovább-lépni szüntelen
annyi után, még egy címért,
vagy L’art pour l’art fakír-kínért
nyelvben-irodalomban
nem is kín, már láz lobban …

(NE elemezz, köszöntő!)
Elég az, hogy ez is Ő,
aki vállal többes "Schicht"-et,
fáradatlan, túlfeszített
nekiülést, utazást,
könyvtárakban kutatást …
Tárgyként a tárgytalanságot,
célbavett céltalanságot,
hangsúlyozván a semmit …
(S vajon ebből mi lesz itt?!)
Lám költőnkre hat a zagyva,
a többit HODJAKra hagyja.
S igen, Hodjak, bolygó író,
balsorsának sehol sem jó,
de Réka művében nyomban
végül mégis csak otthon van.
Nem tűnhet el a világból,
hű portréja reácáfol …
Bántott eredetisége
el nem fogadható béke,
helytelenség helyes volta
alaposabb lyuk a foltra …
Így védheti meg Hodjakot,
aki benne vészjelt látott.
S ez szülinapi ajándék,
szebbet magam sem kívánnék:
hogy dolgozatát megvédve
-versemmel is megbékélve-
méltán érje érdemes juss:
„Cum laude doktorátus”…

Végül a lényegre térten:
magam s családunk nevében
kérem Rád Isten áldását.
Élj sok boldog szülinapot
s tolladat se érje válság
Csak siker, Hodjakhoz szabott!!!


Sok szeretettel, Segesvárról, 2010. szeptember 27-én

Nagytata