Ma hosszú napom volt: a posztstrukturalisták útvesztőjében telt a délelőtt, délután ügyes-bajos dolgok intézése, este keblitanács. Fáradtan estem be az ajtón, s míg a tea elkészült, leültem kicsit szusszanni. Erre Orsi odasomfordál a zenegéphez és kedvenc számomat (De cara a la pared) teszi fel, hozzámsimul. Elérzékenyedve ölelem, s felteszem a költői kérdést: "Kinek van még ilyen édes, figyelmes, drága kicsi gyermeke?" Mire ő: "Apának".
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése