Hazajött Levente!

53 nap távollét után újból együtt!

De jó!

Orsi fotóz

Párhuzamok: most és...

18 évvel ezelőtt

Orsi gondoskodása

Nagy lány

Kiselőadás a rózsákról

Most menjünk játszani!

Közös festés


Vacsora előtt imádkozunk

Pizsamaosztás

Aba-öltöztetés

Jöhet az esti mese, fiúk?

Kingáék nálunk

Anya büszkesége

Balázs keresztfiunk már 8 hónapos!

Vigyori
Édes pihenő

Orsi babázik


Kacagjak vagy sírjak?

Orsi vizsgázik

Felvételi ötödik osztályba: tegnap volt a szóbeli, ma az írásbeli. Mindez angolból.

Vidám cseverészés írásbeli előtt

Várakozás

Milyen jó lenne, ha együtt maradna az osztály!

Orsi negyedikes ballagása

Négy évig voltak együtt

Utolsó oszióra

Üzenetek a Tancinak

A padon a gyerekeket ez várta

Mindenki megilletődött

Mit üzen a Tanci?

"A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.

- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.

A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:

- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

Azzal visszament a rókához.

- Isten veled - mondta.

- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...

- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse." (Antoine de Saint-Exupery)

"Ti voltatok az én rózsáim"

Tényleg vége?

A Tanci minden szavát isszák


Padtársak: Orsi és Anna

Köszönöm!

Orsi négyéves kiértékelője

Az osztálytársak egymásnak is írtak. Orsi tükre:

Templomi évzáró

Az ünnepélyes díjátadóra a templomban került sor

Akik kitűnőre végeztek

Kitűzőt is kaptak


Templompadban

Vidám

Egy kis nosztalgia - elsős évkezdés

Így kezdték az iskolát

Lendület

Első oszióra

Évzáró ünnepély

Szerdán délután volt az évzáró ünnepély. A gyerekek kis jelenetekkel készültek:


Barátnők a színpadon

"Te Pityu!"

Sorukra várva

Orsi verset mond

Majd tánc

Mezőségi
Készül a meglepetés a Tancinak:

...a négy év képeinek vetítése

Minden gyerek egy szál rózsát ad a Tancinak

Puszi

Ajándék: fotóalbum a gyerekek képeivel, rajzaival, gondolataival

Megható

Orsi oldala az albumban


A Család egy része együtt ünnepel - Levente többezer kilométerről gondolatban és sms-ekben volt velünk, Napu Segesváron ballag a nyolcadikos osztályával, Aba pedig délutáni álmát alussza

Nagy bikfic és kis bikfic

Nagyszülők

Még egy fotó

"Anyuci, nekem olyan sírhatnékom van..."